Magamról

Kedves Látogató!

Örülök, hogy megtaláltál! Bízom benne, hogy adhatok neked valami hasznosat.

„Sokat kell tanulnunk ahhoz, hogy keveset tudjunk.” (Montesquieu)

1986-ban születtem Dunaszerdahelyen.

A Pozsonyi Comenius Egyetemen diplomáztam 2010-ben kutató biológusként, egész pontosan a Természettudományi Kar Ökológia Tanszékén, viselkedésökológia témakörben kutatva és kísérletezve. Ezután lelkesen gyakorlatoztam mindenkori vágyaim megvalósulásának vélt helyén: az Embertani Tanszéken (csontleleteket tisztítottam, humángenetikai laborban segédkeztem, boncolásokat látogattam). Az ELTE TTK-n fél évet hallgattam nagy tudású tanárok előadásait viselkedéstani, ökológiai és embertani tárgyakból. Sose szerettem volna, ha tudásom elméleti marad és elvont (rossz esetben a körülmények által erőltetett) disszertációban teljesedik ki.

„A világ igen bonyolult hely, és a véletlen nagy szerepet játszik a történések alakításában.” (Stuart Sutherland)

Kapcsolatom a masszázzsal 2012-ben kezdődött, amikor megmasszírozott a csízi fürdő masszőrje. Aztapaszta! Érzeteimet leginkább romantikus novellába illő giccshatású megfogalmazásban tudnám átadni: kellemes, szeretetteljes érintések és olykor helyi fájdalmakat előhívó fogások hozzáértően ütemezett váltakozását tapasztaltam, majd bizsergető, újszerű érzésekkel megismerkedve nyugtáztam, hogy olyan ez, mint egy újjászületés. Nos, ha a Kedves Olvasó még mindig velem ringatózik az impressziók finom bárkáján, hadd libbentsem tovább a vitorlát egy meleg fuvallattal: abban a pillanatban csak az ellenállhatatlan vágy és lelkesedés munkált bennem, hogy haladéktalanul elmerüljek a masszázs tudományában.

Kell, hogy legyen neki olyan, gondoltam, mert utólag élénkséget, szabadabb mozgást, könnyebb tartást, jobb kedélyállapotot és lelki terheim nyomasztó hatásának csökkenését éreztem. Gyökeresen más ez, mint egy orvosi kezelés! Úgy véltem, ezt csak összeszedett tudásanyag és megfelelő „beleérzés” birtokában lehet művelni.

Nemsokára svédmasszőri tanúsítványt szereztem Győrben, nagybecsű tanárom, Boros Ferencné Erika gyógymasszőr tudásából táplálkozva. Masszőrként magam is azon munkálkodom, hogy azt a testi és pszichés megkönnyebbülés-élményt érezze minden vendégem, melyet én éreztem anno.

„A tested drága kincs. Ez a járműved a felébredéshez. Bánj vele gondosan.” (Buddha)

Jógázni 2005-ben kezdtem Pozsonyban, de mintegy két évre elhanyagoltam a gyakorlatokat, aminek szép kis eredménye lett. Nagy igazság: akinek nincs ideje a testgyakorlásra, annak van ideje a betegségre. A kihagyás után újra jógázni és öt tibetizni kezdtem, sokkal szigorúbban és kitartóbban. Ezek a tudatos mozdulatok és gyakorlatok életem fontos részeivé váltak.

„Van egy tisztátalanság, amely fölülmúl minden más tisztátalanságot – ez pedig a tudatlanság.” (Dhammapada)

Ezen a honlapon arról szeretnék írni, amiről – úgy érzem – „tudok” valamit. Onnan tudom azt a valamit, hogy

1) átéltem, megtapasztaltam, közben könyörtelenül önelemeztem;

2) megtanultam, kísérleteztem, összegyűjtöttem az információkat legjobb tudásom szerint.

Úgy gondolom, minden eddigi megismerésem hiábavaló lenne, ha nem törekednék tapasztalataim és ismereteim továbbadására. Kényelmetlen érzés olyan helyzetekbe keveredni, melyekben az emberek tudás, empátia és alázat hiányában egymásban tesznek kárt (kis- vagy nagymértékben, szándékosan vagy ártó szándék nélkül, testi vagy lelki szinten). Igenis zavar ez, és nemcsak azért, mert a konfliktuslánc végén olykor én vagyok. (Ki ne élt volna át hasonlót: A pékségbe toppanok. Aki tegnap még a boltos néni volt, ma vérmes villámdobáló istenség, fölényes szemvillanásai reggeli vevőélményekből származó puskaporos indulatát láttatják, gondolatai arcára ülnek: „Te is kiflit akarsz, kisköcsog? Grrr, én meg a kitépett nyelvedből akarok szendvicset csinálni!” /Háttérben késélezés hangjai erősödnek./ Pedig abban a pillanatban én, Bogár Gabriella, csak egy védtelen kis nyuszika vagyok, aki purpur kenyeret venne az anyukájának.)

Zavar azért is, mert egyes viselkedésminták, frusztrációk, habitusok generációról generációra adódnak tovább, mindeközben embereket, sőt közösségeket téve boldogtalanná.

Nem, kérem szépen, én pacifista vagyok, és felelősséget érzek a vállamon. Legyen a világ egészséges, békés, szeretetteljes, befogadó hely!

Ismereteim továbbadását annak reményében teszem, hogy

–          ez az igazán szerény tudás is hozzásegít – legalább egy hangyányit – embertársaim  testi és lelki egészségéhez, tisztánlátásához, békéjéhez, önismeretéhez,

–          és főleg (!) gondolkodásra ösztönöz majd mindenkit, aki képes befogadni  mondókámat és koponyája tartalmazza a dekódoláshoz szükséges alkatrészeket.

Biztos lehetsz benne, hogy ha rágondolok, milyen szerény tudással rendelkezem, rám tör a kétségbeesés. Ennek egy ellenszere van: a folyamatos tanulás és agytekervényeink állandó használata. Erre törekszem. Gondolkodjunk együtt!

Szeretettel,

Bogár Gabriella